Hat esztendő Igazgató úr oldalán

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor először találkoztam XY igazgató úrral: éppen a felvételi feladatsorra vártunk a teremben, amikor belépett. Akkor még nem tudtam, hogy ő az iskola vezetője, arról pedig végképp nem volt sejtelmem sem, hogy ő fogja megtanítani nekem a matematika minden csínját-bínját. Mintha csak tegnap történt volna, belépett a terembe, s arckifejezése elárulta: legalább ő is annyira izgatott, mint mi.

Azóta eltelt hat év, s rengeteg örömben, s néha bánatban is osztoztunk, hiszen Igazgató úr ott volt mellettünk jóban s rosszban is egyaránt, mindig segített nekünk. Nem fordulhattunk hozzá olyan kéréssel, kérdéssel, amelyet ne hallgatott volna meg, s most nemcsak a matematika problémaköreire gondolok, hanem olyan alkalmakra, amikor az életre próbált minket felkészíteni. Én biztos vagyok abban, hogy ahogy ő mondaná: „hegyibeszédei” nem voltak hiábavalóak. Meggyőződésem, hogy tanácsai és figyelmeztetései segítségünkre lesznek egész életünk folyamán.

A rengeteg tanács mellett a matematika csodálatos rejtelmeibe is bevezetett bennünket, s így visszagondolva, egész kellemes óráink voltak. Igazgató úr megtett mindent azért, hogy meglássuk e tárgy szépségeit, s megértsük azt. Ha valaki mégis eltévedt a matematika sűrű erdejében, Igazgató úr szívesen segített visszatalálni a helyes ösvényre a tanórák és a korrepetálások alkalmával. Ő sohasem engedte, hogy feladjuk, addig magyarázta az adott tananyagot, amíg meg nem értettük. A tanórákat mindenféle érdekes feladattal igyekezett színesebbé tenni, s bár ezek a példák nem mindig tartoztak a legkönnyebbek közé, felkeltették érdeklődésünket. A tanórák egyetlen kellemetlenebb részeként azt tudnám megnevezni, amikor ki kellett állnunk a táblához az egész osztály elé, de annyira ez sem volt rossz, hiszen Igazgató úr a segítségünkre volt, rávezetett minket a helyes megoldásra, s ha kiérdemeltük, használhattuk a nagy becsben tartott színes krétáit is.

Számomra nagy örömet jelent az, hogy, Igazgató úr szavaival élve: „hat éven keresztül nála szenvedtem a matematikát” és, hogy Igazgató úr vigyázta minden léptünket az iskola falain belül és azon kívül is. Alig tudom elhinni, hogy a tanév vége az ő távozását is jelenti. Igazgató úr búcsúzásával lezárul az XY gimnázium egy meghatározó korszaka, hiszen ő rengeteget tett azért, hogy az iskola olyan legyen, amilyen lett, s, hogy a diákok is szeretettel gondoljanak az alma materre. Véleményem szerint az iskola XY igazgató úr nélkül már nem lesz ugyanolyan, viszont bátran kijelenthetem, hogy tanácsai örökre megmaradnak bennünk, s gyakran jutnak majd eszünkbe beszédei az iskolai ünnepségeken, a tartalmas beszélgetések a folyosókon és a matematika órák is, hiszen míg élünk nem feledjük, hogy : „csak a matematikának élünk!”